Az Országgyűlés 2023. december 12-én elfogadta a fenntartható finanszírozás és az egységes vállalati felelősségvállalás ösztönzését szolgáló környezettudatos, társadalmi és szociális szempontokat is figyelembe vevő, vállalati társadalmi felelősségvállalás szabályairól és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi CVIII. törvényt.
Tette ezt azért, hogy egyes – folyamatosan bővülő körben – gazdálkodó szervezetek tevékenysége fenntarthatósági (ESG, azaz Environmental/ környezeti, Social/ társadalmi és Governance/ irányítási) szempontok alapján is objektíven vizsgálható legyen, támogassa az európai zöld megállapodás megvalósítását, valamint biztosítsa azt, hogy a jogi szabályozás összhangban legyen az Európai Unióban hatályban lévő fenntarthatósági keretrendszerekkel, szabványokkal és szabályozásokkal és a nemzetközi számviteli elvekkel is.
A szabályozás célja, hogy a vállalatok megfelelő információkat hozzanak nyilvánosságra (mindenki számára hozzáférhető módon) a náluk felmerülő fenntarthatósági kockázatokról és lehetőségekről, az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásukról, valamint az egységes vállalati felelősségvállalás helyzetéről és jövőbeli irányairól.
Mit jelent mindez, mi változik 2024-ben, mi a szabályozás lényege?
A legnagyobb változás, hogy az eddigi piaci önszabályozás helyébe egységes normatíva, szabályozórendszer lépett. Ennek első fontos mérföldköve volt az az ESRS (Európai Fenntarthatósági Jelentési Szabványok) első sorozatának – egészen pontosan 12 szabványnak - Európai Bizottság általi elfogadása 2023. július 31-én. Az Európai Parlament és a Tanács vállalati fenntarthatósági jelentésekről szóló irányelvének (CSRD) értelmében az ESRS jelentéstételi szabványok alkalmazása kötelező az irányelvben meghatározott jelentésre kötelezett cégeknek: ezzel a vállalati átláthatóság és elszámoltathatóság új korszaka kezdődött meg.
Az uniós jog előírja, hogy minden nagyvállalat és minden tőzsdén jegyzett vállalat (kivéve a tőzsdén jegyzett mikrovállalkozásokat) köteles megfelelő formátumú információkat közzétenni a társadalmi és környezeti kérdésekből eredő kockázatokról, valamint a tevékenységüknek az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásáról. Az egységes beszámolási kötelezettség előmozdítja a vállalatok fenntarthatósági teljesítményének objektív értékelését.
Szintén fontos változás, hogy a CSRD hatálya alá tartozó vállalatoknak az ESRS-nek megfelelő adatokat már nem különálló fenntarthatósági jelentésekben, hanem az éves jelentéseik részeként kell közzétenniük, tehát az irányelv elvárja fenntarthatósághoz kapcsolódó adatok pénzügyi jelentéssel összevont publikálását és könyvvizsgálóval történő hitelesítését is. A CSRD-t kiegészítő EU Taxonómia irányelv megköveteli a vállalat tevékenységeinek fenntarthatósági hatás szerinti osztályozását, a fenntarthatónak minősülő tevékenységekre vonatkozó adatok közlését.
Az ESRS alapja a lényegességi elemzés (ezt a fogalmat már ismerhetjük a korábbi fenntarthatósági jelentésekben használt Global Reporting Initiative, azaz GRI szabványból), mely a CSRD irányelv központi eszközeként feltárja a hatásokat, kockázatokat és lehetőségeket, valamint biztosítja az ezekről szóló információk közzétételét az egyes adatcsoportokkal összhangban. Az ESRS a kettős lényegesség elvén alapul és nagymértékben támaszkodik a GRI-re: ez alapján a vállalatok két irányból vizsgálják a fenntarthatósági szempontokat; egyrészt, hogy a vállalat tevékenysége milyen hatással van a környezetre és a társadalomra, valamint, hogy mely ESG témák hatnak a vállalat bevételére és értékére. A lényegességi elemzés egy eszköz a jelentés tartalmának meghatározásához: az, hogy melyik ESRS-t kell alkalmazni és pontosan milyen tartalmat kell jelenteni, attól függ, hogy a vállalat mit tekint lényegesnek. Persze részletes indoklást követel, ha bizonyos szempontokat nem tart lényegesnek a társaság.
Az európai keretrendszer áttekintése után vizsgáljuk meg, hogy miként került mindez átültetésre a magyar szabályozásba
A bevezetőben már említett, 2023. évi CVIII. (azaz a magyar ESG) törvény lefekteti az európai normatívának megfelelő hazai szabályozás lényegi alapjait, melynek egyes végrehajtási részletei jelenleg még nem kerültek elfogadásra. A törvény tulajdonképpen két ESG intézményt vezetett be: az egyiket maga az ESG törvény szabályozza, ez alapján a vállalkozások meghatározott körének minden évben ESG-beszámolót kell készíteni, a másikat az e törvény kapcsán módosított 2000. évi C. törvény (számviteli törvény) szabályozza, melynek alapján a vállalatok meghatározott körének évente fenntarthatósági jelentést kell előállítania.
A vállalatok korábban eldönthették, hogy kiadnak-e egyáltalán fenntarthatósági jelentést, ha igen, akkor azt milyen standard alapján készítik (ilyen lehet például a GRI), illetve arról is dönthettek, hogy auditáltatják-e az elkészült dokumentumot vagy elegendő annak publikálása. Az ESG jelentés kiadása tehát egyfajta önkéntes jelzése volt a vállalat környezet-, társadalom- és szociális felelősségvállalásának, transzparens és etikus működésének.
A 2024. január 1-jétől hatályba lépett hazai ESG-törvénnyel egyrészt jelentéstételi kötelezettség keletkezik fokozatosan vonatkozva a különböző méretű és árbevételű cégekre, de emellett számos új feladat is vár a vállalatokra. A CSRD alapján elkészítendő jelentés tartalmi követelményeit az EU-s rendeleti szintű ESRS szabványcsomag szabályozza, ahogyan mindezt az ezekkel a tartalmakkal módosított számviteli törvény is előírja.
A kötelezetteknek kockázatkezelési rendszert kell létrehozniuk, ezt beépíteni üzleti folyamataikba, majd minden év június 30-áig a lényeges kockázatok kiszűrése érdekében nem csak maguk, hanem a teljes beszállítói lánc (!) tevékenységére vonatkozó teljes körű kockázatelemzést kell végezniük. Mindehhez szükséges egy dedikált kockázatkezelési szakértő kijelölése, a belső felelősségvállalási stratégia és rendszer kialakítása, rendszeres kockázatelemzések elvégzése, panaszkezelési rendszerek bevezetése, illetve indokolt esetben megelőzési és korrekciós intézkedések végrehajtása.
A törvény kiemelt szerepet rendel a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságának (SZTFH), például a kötelezett vállalat az SZTFH által nyilvántartásba vett ESG-tanácsadót is bevonhat az ESG-beszámoló elkészítési folyamatába, de a jogszabály alapján igénybe vehető ESG-szoftver és EGS-auditor akkreditációját, illetve nyilvántartását a szerencsejáték és a dohánykereskedelem területeit is szabályozó SZTFH végzi.
Emellett, a Hatóság elnöke rendeletben fogja megállapítani az ESG-beszámoló tartalmi követelményeit is, amelyhez kikéri a jogszabályban nevesített, úgynevezett Nemzeti ESG Tanács véleményét is. Az ellátási lánc átvilágítására és kockázatok elemzésére kizárólag az SZTFH által akkreditált IKT (Információs és Kommunikációs Technológia) rendszere vehető igénybe.
A magyar nyelvű ESG-beszámolót elektronikus formában kell feltölteni az ESG menedzsment platform felületére. A törvény külön szabályozza az ESG-minősítő szerepét is, mely nem kötelező, de önkéntes alapon vagy partneri igény szerint alkalmazható. A minősítés módszertanának nyilvánosnak kell lennie.
Bár a törvény bírság mértékére vonatkozó szabályozása még nem került nyilvánosságra, de 2026-tól akár pénzbüntetést is kaphatnak retorzióként azok a vállalatok, melyek nem, vagy nem az előírásoknak megfelelően tesznek eleget a jelentéstételi kötelezettségnek. A bírság kiszabása szintén az SZTFH hatásköre.
Szükséges rossz vagy új kezdet?
Közelítsük meg a fentiekhez képest új nézőpontból a vállalatok számára jelentkező kötelezettségeket, hiszen megfelelő kontextusban az ESG szabályozás számos lehetőséget is kínál. Egyrészt, a jelentés (vagy inkább beszámoló) készítése konkrét üzleti előnyökbe fordítható: a kockázatok felmérésekor új bevételi források azonosítása lehetséges, nőhet a működési hatékonyság, az innováció ösztönzése, a negatív externáliák csökkenhetnek, az erőforrások beszerzésében csökkenhet a kitettség, nőhet a beszállítói és vevői bizalom.
Egy jól felépített beszámoló jelentősen hozzájárulhat a vállalat reputációjához, jogi megfelelőségéhez, sőt, a piaci viszonylatban kedvezőbb finanszírozáshoz jutás, a kedvező hitelbírálat egyre inkább a vállalati transzparenciához, fenntarthatósági teljesítményhez lesz kötött, így minden gazdálkodó szervezet jól felfogott érdeke az ilyen jellegű eredményeinek javítása és átlátható kommunikációja.
A dokumentum lehetőség arra is, hogy a vállalat szélesebb körben mutassa be fenntarthatósági törekvéseit, felelősségvállalását és elkötelezettségét. Ez a lehetőség új kihívással jár, a teljes jelentéstételi folyamatnak egy olyan vállalati stratégián kell alapulnia, amely képes jól felmérni az üzleti folyamatokat és irányokat, valamint kijelölni a kulcsindikátorokat.
Jó hír mindazon vállalatoknak, akik korábban készítettek már GRI alapú jelentést, hogy az EFRAG (European Financial Reporting Advisory Group) és a GRI (Global Reporting Initiative) közös nyilatkozatot tett közzé a két szabványrendszer (GRI Standards 2021 és ESRS) nagyfokú összehangolhatóságáról, az ESRS számos GRI-vel azonos definíciót alkalmaz például a lényegességi elemzés tekintetében, voltaképpen integrálja abba a GRI több évtizedes szakértelmét és tapasztalatait. Következésképpen az ESRS és GRI alapvető fogalmai és közzétételi követelményei nagyon szoros összhangban vannak, így várhatóan az új standard bevezetésével sem fog szükségtelenül megnőni a vállalatok jelentéstételi kötelezettség miatti terhelése.
Források: